Városunk
Tatabánya hetvenkétezer lakosú megyei jogú város, Komárom-Esztergom megye székhelye. Az M1-es autópálya és a Budapest-Bécs nemzetközi vasútvonal mellett fekszik; közúti és vasúti közlekedési csomópont. A település ősidők óta lakott hely. Az Újváros fölötti Kő-hegyen, a Szelim-barlangban a jégkorszak második felében élt emberek nyomait tárták fel a régészek. A legenda szerint Árpád fejedelem honfoglaló magyar csapatai itt, a bánhidai síkon győzték le Szvatopluk morva fejedelem seregét.
A vidék történetét az elkövetkező évszázadokban a magyar történelem eseményei, viharai alakították. Mária Terézia idején új színt, új életet hoztak erre a tájra a Felső- és Alsógallára telepített németek, és a Bánhidára költöző szlovákok. A környék igazi fellendülése a tizenkilencedik század végétől induló barnaszénbányászattal, majd az azt követő iparosítással kezdődött. A három település és Tatabánya bányatelep 1947-ben lett város, s az elkövetkező évtizedek alatt nagy iparvárossá fejlődött.
Az 1989-es rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági változások nehézségeit az önkormányzat tudatos várospolitikájával, tervszerű gazdaságfejlesztési munkájával, és az itt élő polgárok aktív közreműködésével sikerült áthidalni. Ennek köszönhetően Tatabánya gazdasága újjáéledt: gyárak sora épült, több mint hatezer új munkahely létesült. Ma Tatabányát az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településeként tartják számon.
Múlt és jelen
Az itt élők sorsában döntő változást hozott, és a település jövőjét évtizedekre meghatározta a szénbányászat. Az első aknát Bánhida, Alsógalla és Felsőgalla hármas határában nyitották meg 1896-ban. A szénkitermelés óriási fejlődést jelentett a településeknek. Egyre-másra épültek munkáskolóniák. A biztos megélhetés reményében sok család költözött ide az ország minden részéből. A szénbányászat növekedésének köszönhetően újabb ipari üzemek létesültek: a brikettgyár, a karbidgyár, a cementgyár, az alumíniumkohó. Az 1940-es évekre a bányák és gyárak tízezer embernek adtak munkát, s közel harmincezer embernek biztosítottak megélhetést. Az 1945-ös államosítás után még hosszú évtizedekig virágzott a bányászat, de a szénvagyon fokozatosan kimerült. A bányavállalatot a kilencvenes években felszámolták, s a bányászat tárgyi emlékei a Szabadtéri Bányászati Múzeumba kerültek.
A vállalkozások szerepe meghatározó a városban. Tatabányán úgy tartják, hogy az elmúlt tizenkét esztendő tudatos várospolitikájának, a tervszerű gazdaságfejlesztési munkának, és az itt élő polgárok közreműködésének köszönhetően újjáéledt a város gazdasága. A korábban meghatározó bányászati, s az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megszűnése után új gyárak sora épült, komoly tengerentúli és nyugat-európai cégek telepedtek le Komárom-Esztergom megyeszékhelyén. Ma már Tatabányát nem a korábbi szocialista nagyipar volt városaként, hanem az ország egyik legdinamikusabban fejlődő helyi szereplőjeként tartják számon. Az elmúlt esztendőkben az egyre gyorsuló gazdasági fejlődés kiterjedt a Tatai-medence egészére. Oroszlány, Tata, valamint Kisbér sikeres felzárkózása egységesebbé és erősebbé is tette régiót, s így még kedvezőbb helyzetbe került a város.
Miközben a gazdasági teljesítőképesség lendületesen növekszik, a városnak továbbra is együtt kell élnie a gazdasági szerkezet folyamatos átalakulásával. Az önkormányzatnak figyelemmel kell lennie a befektetőkért folytatott versengés további erősödésére. Tatabányán úgy tartják, hogy a magyar és a nemzetközi gazdasági folyamatok figyelemmel kísérése és rendszeres elemzése hozzásegíti az önkormányzatot, a város javát szolgáló, helyes döntések meghozatalához. A szellemi tőke gyarapodása, a helyi munkaerő felkészültségének gyors fejlődése lehetővé tette az egyszerű összeszerelő tevékenységek mellett, a nagyobb értéket képviselő, végtermék gyártó cégek városban való letelepítését is. A helyi munkaerő felkészültsége már elérte azt a szintet, amely a nagyobb hozzáadott értéket képviselő fejlettebb technológiák Tatabányára történő telepítéséhez szükséges.
A városban a hangsúlyt továbbiakban is az optimális gazdaságszerkezet kialakítására helyezik. Olyan tevékenységek letelepedését szorgalmazzák, melyek egy része a világpiac legdinamikusabban fejlődő iparágait képviseli, míg más része a helyi, illetve a regionális piaci igények kielégítését tűzi ki célul. A helyi gazdaságot érintő döntések meghozatala előtt az eddigieknél is erőteljesebben kívánnak támaszkodni a gazdasági környezet elemzésére, melynek ki kell térnie a termelési, szolgáltatási, munkaerő-piaci, infrastrukturális és pénzügyi adottságaink előnyös, valamint kedvezőtlen elemeire. Az önkormányzatnál egyre nagyobb szerepet szánnak a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján folyó tudományos-kutató munkának. A szakképzett munkaerő folyamatos biztosíthatósága érdekében az önkormányzatnak továbbra is kiemelt szerepet vállal a befektetők és a szakképző intézmények közötti együttműködés hatékonyságának növelésében.
Művelődés
A nagy múltú Népházban működik a város színháza, ma már állandó társulattal, de a fővárosi és vidéki színészek is szívesen lépnek fel a Jászai Mari Színház színpadán. A Népházban talált otthonra az egyik Városi Könyvtár is. A József Attila Megyei Könyvtár Újvárosban, a Fő téren várja olvasóit. A Felsőgallán működő Városi Levéltár gyűjti és gondozza a település és környéke iratanyagát, és segíti a tudományos kutatásokat. A megyeszékhely jelentősebb művészegyüttesei, a teljesség igénye nélkül: Tatabányai Szimfonikus Zenekar, Évszakok Kamarazenekar, Tatabányai Fúvószenekar, Bányász- és Rozmaring Néptáncegyüttes. A város kulturális életében jelentős szerepük van a városrészekben működő művelődési házaknak. A bánhidai Puskin Művelődési Ház a szlovák, a felsőgallai és az alsógallai művelődési otthon a német hagyományok gyűjtésére, felelevenítésére vállalkozott, míg a kertvárosi Bányász Művelődési Otthon az öntevékeny kézműves és művészeti foglalkozások szervezője. A legnagyobb, központi intézmény, mely valamennyi művelődési létesítményt összefogja, irányítja, a Vértes Agórája, a város szívében, a Szent Borbála téren várja látogatóit.
A szabadban
Tatabánya változatos földrajzi környezetben fekszik. Északon, keleten és délen a Gerecse és a Vértes hegyvonulatai határolják, nyugaton a Kisalföld peremével érintkezik. A településén keresztül folyik az Által-ér, a vidék legnagyobb vízgyűjtője, mely itt még a Galla-patak vízével gyarapodik. A várost ligetek, parkok, fasorok teszik barátságossá. Csendes liget várja a pihenni vágyókat a Népház mellett, vele szemben van a Május 1. park. Újvárosban a szabadidősport központja a Jubileum park, annak szomszédságában a Milleniumi közpark, a Csónakázó-tóval, mely körül kellemes sétát lehet tenni, s ahol több nagyszabású városi rendezvényt is tartanak. Nagyokat lehet barangolni a Turul parkerdőben, a múlttal ismerkedni az új Gerecse Látogatóközpontban, nyáron pedig meg lehet pihenni a síkvölgyi tavaknál. További kellemes kirándulási lehetőségeket kínál még Csákányos-puszta, a Mária-szakadék, a Vitány vár, illetve a Várgesztesi vár is.
Látnivalók
Tatabánya jelképe a Kőhegyen messziről jól látható Turul millenniumi emlékmű, amely a város címerét is ékesíti. A „turul” szankszrit jelentése „az életerő visszatér”. Donáth Gyula alkotásától, illetve a 2018-ban megépült Látogatóközponttól a szépen kialakított erdei sétaúton lehet eljutni a Szelim-barlanghoz; innen rövid gyaloglás után a régi bányaakna toronyból készült kilátóhoz.
Az 1998-ban Év Múzeuma díjat nyert Tatabányai Múzeumban a látogató jól nyomon követheti a település fejlődését az őskori paleolitikumtól egészen napjainkig. Az intézményhez tartozó ipari skanzen egyedülálló a maga nemében. A szabadtéri múzeum a bányászat teljes keresztmetszetét bemutatja egy ipartörténeti kiállítás keretében.
A városban található műemlékek közül kiemelkedik a tatai Esterházyak építésze, Fellner Jakab által a XVIII. században tervezett alsógallai római katolikus templom, a bánhidai plébánia épülete, valamint a kertvárosi Lapatári-malom. Ekkor épült meg Grossmann József elképzelései szerint a felsőgallai római katolikus templom. Jellegzetes épülete a városnak a Jászai Mari Színház, Népház és a „tulipános házként” ismert, szecessziós stílusra emlékeztető volt bányatiszti kaszinó, melynek a felújítása 2018-ban megkezdődött.
A számtalan szabadtéri képzőművészeti alkotás közül figyelmet érdemel Péterfy László Magyar Életfája, Varga Imre Orpheusza, Segesdi István Szabadság lángja, Szunyogh László Napórája és Lois Viktor Hangfürdője az ipari skanzenben. A kulturális és művészeti élet két fontos színtere A Vértes Agórája és a Jászai Mari Színház, Népház. A Vértes Agórája Kortárs Galériájában az országos hírű tárlatok mellett a helyi művészek is bemutatkoznak.